Kérés

Oldalamon a saját szerkesztésű képeimet találod. Kérlek ne szerkeszd át őket és ne távolítsd el a nevem! Köszönöm!

2012. november 30., péntek

Születésnapi idézetek


"Születésnapod alkalmából nem kívánok egyebet,
 Minden lépésed kísérje szeretet!
 Arcodon derű, lelkedben nyugalom,
 Légy nagyon boldog ezen a napon!"

"A nap ma olyan fényesen ragyog,
Ma mindenki azt suttogja:
Boldog születésnapot!
És azok akik nagyon szeretnek,
Sok ilyen szép napot kívánnak neked!"

" Nem az évek öregbítenek, hanem a pillanatok! 
És bizonyos pillanatok tesznek minket bölcsebbé, az is biztos." 
( Gaál Viktor )

"Tegnapokkal fogy az élet,
 A holnap egyre nő,
 S szemedben mégis mindörökké
 A mának arca tűn elő.

Ezért ha illan ez az év is,
S a múltba szállva szétomolt.
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt."
( Mihai Eminescu )


" Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
A múlttal nem szabad törődnöd,
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
Mint hogyha újjászülten élnél.
Mit akar? - kérd meg minden naptól.
És minden nap felel akkor:
Tetteidnek tudjál örülni,
Más tetteit tudd megbecsülni,
Főként ne gyűlölj egy embert se,
S a többit hagyd az Úristenre! "
( Goethe ) 


E napon ma minden érted van!
A nap csiklandozó sugara,
a lágy szellő, s a madarak csodás dala.

Ma neked nő a virág,
mely ontja csodás illatát,
s neked érik a gyümölcs,
ami beszívja a hajnal harmatát.

Ha jő az este, s megjelennek a csillagok,
hidd el ma neked ragyognak, és az égre azt írják
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!


" Élni való minden élet,
Csak magadnak hű maradj
Veszteség nem érhet téged,
hogyha az leszel ami vagy. "
(Goethe)






2012. november 29., csütörtök

Dsida Jenő: Jó éjszakát

Dsida Jenő :Jó éjszakát

Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra;
Jó éjszakát!
Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat -
Virág, fű: szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!
Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas-homályba andalog;
Ringassanak álomba szépen
Kis angyalok!
Tündérpompájú éji tájon
Felkél az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom...

Jó éjszakát!



A maszkok

 Mikor letöltöttem a képszerkesztő programomat és szétnéztem benne, láttam, hogy van benne egy olyan mappa, hogy masks. Gondoltam megnézem. Nagyon nem értettem a dolgot. Miért vannak egy képszerkesztőben amivel elvileg csodaszép képeket lehet készíteni, nem túl szép fekete fehér képek? Mihez is kezdjek velük? Kicsit olvasgattam a maszkokról, de valahogy nem akaródzott használni őket. Megpróbáltam őket színezni, meg mindenféléket csinálni velük, a végeredmény nem lett szebb. Egy időre félre tettem őket, úgy tettem mintha ott sem lennének.
 Eltelt egy pár hónap, kicsit tanulgattam, újra elővettem őket. Próbálgattam, nézegettem, megvilágosodtam, és nem volt megállás. Sorra készítettem a maszkos képeket és újra jött a gyűjtögetés, csak most maszkokat gyűjtögettem. Feltúrtam az egész internetet szebbnél szebb maszkok után. A ronda fekete fehér képeket már gyönyörűnek láttam. Olyanok mint a rút kiskacsa akiből csodaszép hattyú lesz. Még mindig kutatok szép és különleges maszkok után, mert a gyűjtögetésnek sosem lesz vége. Ezek a képek is maszkkal készültek.





2012. november 27., kedd

Rónay György: Mondd, szereted az állatokat?


Rónay György:
Mondd, szereted az állatokat?

  Mondd, szereted az állatokat? 
A kutyát, macskát, csacsit, lovat
  s a madarakat: a verebeket,
  rigót, galambot, pintyeket, 
akik a Földön veled élnek,
  s bundájuk, tolluk melegében
  nekik is van szívük, csak éppen
  nem beszélnek? 

Mondd, szereted az állatokat, 
s  figyelted őket néhanap: 
hogy mit csinlának, hogyan élnek,
  s a magzuk nyelvén mit mesélnek, 
vagy miről hallgatnak, mikor 
komor
  csöndjükbe burkolódzva ülnek,
  és titokzatos, hallgatag
  külön világukba merülnek?

  Én szeretem az állatokat. 
Elnézem őket, 
ha játszanak, alszanak, vagy tűnődnek
  titkaikon és a világon. 
Hidd meg, barátom,

  nekik is vannak titkaik, 
s csak annál nehezebb talán
  számukra ez a sok talány,
  mert nincsenek rá szavaik.

Tégy próbát, hisz ember vagy: értsd meg
  a bennük szorongó miértet;
  segíts nekik, mondd ki helyettük  
azt, ami ott ködlik a testük 
vaksi lelkében - vidd közelebb
  az állatokhoz az embereket, 
hogy megértsenek végre minket.

S mi is őket, kisebb testvéreinket



Juhász Gyula: Szerelem?


Juhász Gyula: Szerelem?  

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!


Szabó Lőrinc: Szakítás


Szabó Lőrinc: Szakítás

Tudod mit? Nem védekezem.
Nincs rád időm.
Hazudj, ravaszkodj, őrjöngj. Mit tegyek?
Átnézek rajtad, mint a levegőn.

Elég volt annyi éven át remélni
és várni kiméletesen;
már nem kiméllek: nem is figyelek rád.
Vállallak, és léted megszüntetem.

Ha barát akarsz lenni, elfogadlak,
de kibírlak, mint bármi mást:
úgy néztelek, mint elmult örömöt,
nézlek majd, mint egy sorscsapást.

Téged csak a magad fájdalma izgat,
ma is csak a dühödnek élsz;
nincs rád időm. Majd beszélgetünk ujra,
egyszer, talán, ha észretérsz.


Karinthy Frigyes: Előszó


Előszó
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek

Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.

Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.

A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.

Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,

Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.

Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.

Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.


Szabó Lőrinc: Szeretlek


Szabó Lőrinc: Szeretlek
Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.

Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.


Paul Verlaine: Őszi chanson


Paul Verlaine: Őszi chanson
Ősz húrja zsong,
sajong, busong
a tájon,
s önt monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfé
kong, csak sírok,
s elém a sok
tűnt kéj él.

Óh, múlni már,
ősz! húllni már,
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...
fordította: Tóth Árpád


Gyűjtögetés

 Elmúlt karácsony és szilveszter. Nagyon elégedett voltam magammal, úgy gondoltam, hogy csodaszép képeket alkottam. Aztán rátaláltam Hugica oldalára és rádöbbentem arra, hogy rengeteg mindent nem tudok, pontosabban szinte semmit sem tudok. A képek pedig amikre azt hittem csodaszépek, hát nem voltak azok. Kicsit elkeseredtem. Hihetetlenül bénának éreztem magam. Kezdeti lelkesedésem kezdett alább hagyni. Hugica oldalán rengeteg képszerkesztő leírás volt és a hozzávalókat is lelehetett tölteni. Kezdtem az egészet elölről. Sokat mérgelődtem azon, hogy egyszerű dolgokra miért nem tudtam rájönni magamtól. Mikor szinte az összes képet megcsináltam, új tudásommal felvértezve úgy gondoltam készen állok. A gond az volt, hogy semmi hozzávalóm nem volt, azok nélkül pedig nem megy. Elkezdődött a keresgélés és nem volt megállás. Hátterek, kiegészítők, masnik, tájképek stb. Hamar eljutottam a francia oldalakig, azok az oldalak valóságos kincsesbányák voltak a számomra. Lassan már azt is megértettem mi micsoda. Semmit nem tudok franciául, de az oldalaikon nagyon jól tájékozódom. Gyűjtögettem és gyűjtögettem. Nem mindenről tudtam mire is lesz majd jó, de kellett nekem. Két dolgot nem töltöttem le, nőket és férfiakat. Mármint valós személyeket. Valahogy én sem szeretném, ha egy idegen által szerkesztett képen ott virítanék. Igaz erre kicsi az esély, de mégis. A weboldalamon vannak ilyen képek, mert tudom, hogy sokan szeretik használni őket.
 A gyűjtögetés folytatódott. Egy idő után át kellett néznem a gyűjteményem és valami rendszer szerint rakosgatni őket, mert amit kitaláltam nem igen működött. A rendezgetés eltartott egy darabig, de közben az új képeket csak töltögettem és töltögettem. Aztán azt mondtam elég volt, neki álltam inkább felhasználni amit addig gyűjtöttem, de sokszor előfordult, hogy a fejemben lévő képhez pont hiányzott valami és kezdődött minden elölről. Rájöttem, hogy a gyűjtögetésnek sosincs vége. Ha meglátok egy szép képet a neten egyből az jut eszembe mit is tudnék ebből csinálni és neki állok. Már nem esem kétségbe ha egy kép nem olyan lett mint gondoltam, kezdem elölről, addig amíg olyan nem lesz mint amilyennek én elképzeltem, de az sem baj, ha valami teljesen más lesz.
 

2012. november 26., hétfő

Egyszerű = bonyolult?

  Azt hittem, ha valami tud magyarul akkor megy minden mint a karikacsapás. Abba nem gondoltam bele, hogy mennyi új dolgot kell megtanulnom. Valahogy magamtól rájöttem, hogy kell egy alapkép és egy átlátszó hátterű ( png ) kép. Kerestem a neten egy erdőt meg egy angyalt . Kicsit megijedtem, hogy az angyal mögött kockás a háttér, de ez nem tántorított el, gondoltam ha nem jó keresek egy másik képet hátha az jó lesz. Így tapasztaltam meg, hogy a .png kép háttere szerkesztés közben kockás. Némi próbálkozás után sikerült bemásolnom az angyalt az erdőbe. Nagyon büszke voltam első munkámra. Gyakorlásként családom tagjait  vágtam ki különböző fotókból és helyeztem el őket a világ minden táján. Mivel akkor még nem tudtam használni a polygont, radírral próbáltam eltüntetni a hátteret. Rengetegszer kezdhettem elölről az egészet, de nem adtam fel! Maradék időmben csodáltam a neten talált képeket. Ekkor ért a következő meglepetés! Találtam egy képet a szerkesztő felületről és rájöttem, hogy az enyém nem is így néz ki. A képen lévőnek az oldala tele volt mindenfélével az enyémen meg semmi. Neki álltam keresgélni a neten, hátha rájövök mi a baj. Így találtam meg LadyJ oldalát, ahol olyan szavakkal ismerkedtem meg, hogy plugin meg bővitmény. Neki álltam letöltögetni őket, hogy kicsit "felturbózzam" a képszerkesztő progimat. Aztán elkezdtem kipróbálni őket, hogy tudjam melyik mire jó. Mikor ezzel megvoltam, már vészesen közeledett a karácsony. Az jutott az eszembe, meglepem barátaimat és szeretteimet saját magam által készített képeslapokkal. Neki is álltam családtagoknak, kivágtam és egy szép karácsonyi háttér elé helyeztem magunkat. Kedves ismerőseimnek pedig karácsonyi képeslapokat "gyártottam". Milyenek is voltak ezek a képeslapok? Ma már nem küldeném el őket, de a lényeg az, hogy mindenki örült az ajándéknak. 
 A karácsonyi képeslapok után következtek az újévi képeslapok. Itt jött el az a pillanat, amikor egy következő szintre léptem. Ezt a szintet én úgy nevezem gyűjtögetés. Erről írok majd legközelebb. Addig is szeretettel várlak oldalaimon. 


       

2012. november 25., vasárnap

Első próbálkozások

Szeretettel köszöntök mindenkit. A nevem Mesi, kb. 1 éve találkoztam a Photfiltre Studio képszerkesztő programmal. Erről az egy évről szeretnék mesélni nektek, és mindarról amit ez a hobbim vont maga után. Mert ha már vannak képeid, azokat szeretnéd megosztani, ehhez weboldal kell és ha már van weboldalad találsz egy ilyen blogot és úgy gondolod megpróbálod ezt is. De egy kicsit előre szaladtam. Egy évvel ezelőtt csak néztem a csodálatos képeket a neten, és eszembe sem jutott elgondolkodni azon, hogyan is készülnek. Aztán teljesen véletlenül találkoztunk ő meg én. Valahogy mindig úgy adódik, hogy mindig éjszaka találok számomra érdekes dolgokat ( mint ezt a blogot is ) és mindegy hány óra van, bele kell vetnem magam. Ezt is hagyhattam volna holnapra, de hát én már csak ilyen vagyok. Itt ülök és lényegében azt sem tudom mi lesz ebből, de majd ez is kialakul. Szóval a Photofiltre Studioval is valamikor késő éjszaka találkoztam. Letöltöttem és csak néztük egymást. Nagy előnye, hogy tud magyarul, így azt gondoltam könnyen boldogulok vele, de erről majd legközelebb mesélek. Addig is szeretettel várlak weboldalaimon, ahonnan képeimet képeslapként is elküldheted.
Mesi képeslapjai
Mivel nemsokára karácsony látogasd meg ünnepi oldalamat is.
Mesi ünnepi oldala