A pillantásunk találkozott, amikor az én folyosómon sétált,
és benézett a kennelekbe. Azonnal éreztem, hogy gondterhelt és szomorú és, hogy
segítenem kell neki. Elkezdtem csóválni a farkam, de nem túl gyorsan, nehogy
megijesszem. Amikor megállt nálam, úgy álltam, hogy ne lássa hátul a kis
balesetet, ami aznap történt velem. Nem akartam, hogy tudja, hogy ma még nem
sétáltattak. A gondozóknak itt rengeteg dolguk van, és nem akartam, hogy
rosszat gondoljon róluk. Amikor elolvasta az ajtón a leírásomat és a múltamat,
reméltem, hogy az nem szomorítja el őt nagyon. Én már csak előre tudok nézni,
és szeretnék valakit szeretni, és valakinek sokat jelenteni. Leguggolt hozzám
és gyengéden cuppogott. Én hozzányomtam a vállamat és a fejemet a rácsokhoz,
hogy megnyugtassam. Az ujjai elkezdték simogatni a nyakamat, sürgősen
társaságra volt szüksége. Egy könnycsepp gördült végig az arcán és én
felemeltem a mancsomat, hogy biztosítsam arról, hogy minden rendbe fog jönni. Röviddel
ezután kinyílt a kennel ajtaja, és olyan ragyogó mosoly töltötte be az arcát,
hogy én rögtön a karjai közé ugrottam. Megígértem neki, hogy nálam biztonságban
lesz. Megígértem neki, hogy mindig kísérni fogom. Megígértem neki, hogy mindent
meg fogok tenni, hogy a mosoly az arcáról és a szeme csillogása soha ne tűnjön
el. Óriási szerencsém volt, hogy pont az én folyosómon sétált.
Drága Mesi!
VálaszTörlésKedves történet, amikor egy kutyus szemével látni próbáljuk a világot!
Eszembe juttatta a küzdelmet a kutyusom életéért.
Vajon ő mit mondott volna......
Puszillak: Erzsi
Drága Erzsike!
VálaszTörlésSajnos sokan, sokszor hajlamosak elfelejteni, hogy az állatok is intelligens, gondolkodó,érző lények. Kutyusod valószínűleg elmondhatatlanul hálás volt mindazért amit érte tettél.
Puszillak, Mesi