Egy nagyon kedves barátommal beszélgettem a múltkor, és említette, hogy őt is érdekli a képszerkesztés. Megkérdezte, hogy én melyik progit használom, elmondtam neki, hogy a PFS-t és ódákat zengtem arról, hogy ez mennyire jó. LadyJ oldalát is ajánlottam neki, ahonnan letölthető és rengeteg segítséget talál az oldalon. Azt hiszem, mindenki úgy kezdi, hogy nem tud semmit az egészről. Ezt is tanulni kell, mint minden mást. Nem megy semmi sem azonnal, próbálkozni kell. A minap összefutottunk, kérdeztem tőle mi a helyzet, és azt válaszolta, hogy nem sokat bajlódott vele, nem értette és rögtön le is törölte a gépről. Sajnáltam nagyon, mert úgy hittem rossz tanácsot adtam. Ami nekem (most már) egyszerű, az lehet, hogy másnak nem az. Tovább gondolkodtam, mert aztán nálam ügyetlenebb embert nem igen lehet találni a földön, és mégis eljutottam valameddig. Arra jutottam, hogy nem szabad feladni. Ha valami nem sikerül ma, majd fog holnap. Én néha megálmodtam egy - egy kép megoldását. Annyira foglalkoztatott a dolog, hogy még álmomban is képeket szerkesztettem. Most biztos sokan hülyének néznek, de ez van, én így működöm. Sokszor szoktam olyan dolgokról álmodni, amik foglalkoztatnak, és mindig megtalálom a megoldást. Sosem voltam 5-ös rajzból, vagy technikából. A számítógép nekem sokáig csak egy újabb porfogó volt a lakásban, aztán szép lassan ez is megváltozott. Sosem leszek számítógép guru, de elég szépen elboldogulok. Mindenbe beletanul az ember, ha hagy magának elég időt a tanulásra. Tehát a jelszó, nem csak a képszerkesztésben, hanem az élet minden területén: NEM ADOM FEL!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése