A kaméliás hölgy

Alphonsine Plessis Dumas-val egy évben, 1824-ben született egy parasztgazda lányaként, aki a szóbeszéd szerint eladta őt a cigányoknak. Végül Marie Duplessis néven Párizsban tűnt fel mint varrónő. Nem sokáig kellett varrnia, finom szépsége hamarosan magára vonta egy vendéglős figyelmét, aki a lakosztályában helyezte el. Első szeretőjét nemsokára Guiche herceg váltotta fel, egy gazdag aranyifjú, aki otthagyta a hadsereget a párizsi műegyetemen folytatott névleges tanulmányai kedvéért. A herceg kedveseként Marie a párizsi társság gonosz nyelvének és számos reménybeli udvarló ostromának célpontja lett. Mindössze 16 éves volt.

Nappal kikocsizik a fogatán, esténként színházba vagy operába, utána csillogó összejövetelekre jár, vagy romantikus randevúkra olyan urakkal, aki szeretnének hozzájárulni létfenntartása költségeihez. Marie szolgáltatásait úgy megfizették, hogy állítólag százezer aranyfrankot költött évente fényűző életmódjára.

Gyönyörű ruhákban járt és virágokkal vette körül magát. A rózsa illatától szédült, így inkább szagtalan kaméliát viselt, és házát is e kényes virágokkal töltötte meg.

Marie, aki intelligens és művelt volt, elolvasta, kész is volt megvitatni tekintélyes könyvtárának minden kötetét, és kitűnően zongorázott. Egyetlen hibája, vallotta be, az állandó hazudozás volt. De ezt meg vígan elintézte azzal a szemtelen megjegyzéssel, hogy „a hazugság fehéríti a fogakat”.

Amikor Dumas-val megismerkedett, az öregedő de Stackelberg gróf tartotta ki, mert – Marie ezt hazudta új szeretőjének – a gróf meghalt lányára emlékeztette.

Néhány hónapi boldog szerelem után Dumas kezdett eltávolodni Marie-tól - bár a lány felajánlotta neki őszinte barátságát, ha már szeretőnek nem kell.

1845. augusztus 30-án írta meg a lánynak szakító levelét: „Nem vagyok elég gazdag, hogy úgy szerethessem, ahogy szeretném, sem elég szegény, hogy úgy szerethessen, ahogy Ön szeretné… Ön túl jószívű ahhoz, hogy ne értené meg, mi késztetett e levél megírására és túl intelligens ahhoz, hogy ne bocsátana meg nekem.

Amikor magához tért, miután Dumas elhagyta, Marie először Liszt Ferencnél vigasztalódott. Aztán 1846 elején elfogadta Perrgaux gróf meglepő házassági ajánlatát. Londonban házasodtak össze, február 21-én.

Párizsba való visszatérésük után hamarosan külön költöztek, Marie rövidesen magára maradt. El kellett adogatnia mindenét, hogy a hitelezőit lecsillapítsa. A 23 éves kurtizán 1847.február 3-án halt meg.

Ez idő alatt Dumas apjával Spanyolországban és Algériában utazgatott, útban hazafelé értesült Marie haláláról.

Elsétált ahhoz a házhoz ahol megismerkedtek, és amely annyi romantikus találkozásuk helyszíne volt. Meglátott egy közleményt, amely a lakásban maradt ingóságok árverését hirdette. Értékesebb tárgyat nem engedhetett meg magának, így Dumas beérte azzal, hogy megvett egy aranyláncot, amit Marie hajdan a nyakában hordott.

Dumas májusban kivett egy szállodai szobát, újraolvasta Marie hozzá írott leveleit, és nekilátott, hogy megírja regényét, amely világhírűvé tette.

A kaméliás hölgyben, egy Marguerite Gautier nevű kurtizán feladja csillogó párizsi életét, és fiatal szerelmesével, Armand Duvallal vidékre költözik. Idilljüket Armand apja zavarja meg, aki kétségbe vonja Marguerite fia iránti érzelmeinek őszinteségét.

Minthogy lefizetni nem tudja, könyörögni kezd a lánynak, hogy a család jó híre érdekében szakítson a fiával: nem találhat megfelelő partit a lánya számára, amíg a fia egy ilyen rossz hírű nőszeméllyel él együtt. A lány szomorúan hagyja el Armand-t, azt mondta neki, hogy egy fiatal nemest szeret a városban. A kurtizánok viharos életéhez való visszatérés azonban gyorsan felemészti a tüdőbeteg erejét.

A tragikus sorsú Marguerite már a halálán van. A kétségbe esett Armand túl későn szerez tudomást apja ármányáról, bár ahhoz még időben érkezik, hogy Marguerite az ő karjai között zuhanjon a végső öntudatlanságba.

1948-ban megjelent A kaméliás hölgy és óriási sikert aratott. Maga írt belőle színdarabo , a darab premierje 1852-ben volt, sikere még a regényét is túlszárnyalta. Marie Duplessis-t azonban Guiseppe Verdi tette igazán halhatatlanná, aki e darabra komponálta a La Traviata című, talán legnépszerűbb operáját.

Öt film is készült Duma megható történetéből, amelyek közül a Greta Garbóval, 1936-ban forgatott, Camille lett a leghíresebb.